A sajtófotó helyzete 2015-ben

Milyen a sajtófotósként dolgozók és általában a sajtófotó helyzete?

A napokban jelent meg a Petapixel.com oldalon egy érdekes összefoglaló arról, hogy merre is tart a sajtófotó. Az összességében 76 oldalas dokumentum részletesen taglalja, hogy milyen a sajtófotósként dolgozók és általában a sajtófotó helyzete.

A tanulmány a Word Press Photo, a University of Stirling és a University of Oxford Reuters Intézetének partnersége keretében jött létre. A kutatás során összesen 1 556 sajtófot kérdeztek meg, több mint 100 országból, a 63 kérdést tartalmazó kérdőív szintem mindenre kiterjed, a keresetüktől egészen addig, hogy meg szokták-e rendezni a képet. Az eredmény nagyon elgondolkodtató. Az alábbiakban a húsz legfontosabb kérdést foglaljuk össze.

1. A szakma nagyon férfias

A sajtófotósok között szembetűnő a nemi dominancia: a válaszadók 85 százaléka férfi.

2. Szabadúszás

 A válaszadó fotósok többsége, 60 százaléka önfoglalkoztató, szabadúszó.

3. Teljes munkaidő

A szakmabeliek 75 százaléka azt a választ adta, hogy teljes munkaidőben foglakozik a fotózással.

4. Fotóriporter?

Arra a kérdésre, hogy hogyan definiálná szakmai szempontból önmagát, a válaszadók a 40 százaléka fotóriportert, a 30 százaléka dokumentarista fotóst, és 14 százaléka hírfotóst jelölte meg.

5. Hírfotók és más témák

A hírfotózás a legnagyobb kategória, amit a válaszadók megjelöltek (számokban: 19%), ezt követi a saját projektek (18%) majd a portréfotó (14%), és végül a sport (10%).

6. Magányos műfaj

A fotósok nagy többsége egyedül dolgozik, a válaszadók 80 százaléka.

7. Állókép vs. mozgókép

Miközben a felmérésben részt vevő fotográfusok több, mint fele (54%)  elsősorban fotókat készít,  a túlnyomó többség (93%) jelentette ki, hogy ha lehetősége lenne, inkább csak fotózna. A válaszadók egyharmada videót is készít, vagy önként vállalva a feladatot, vagy szükségszerűségből.

8. Végzettség

A fotósok általánosságban magasan iskolázottak: kétharmada a megkérdezetteknek felsőfokú végzettséggel rendelkezik, noha negyedük egyáltalán nem vett részt fotós képzésen.

9. Nem keresnek sokat

Ha elkezdünk a fotósok zsebébe turkálni, a következőt látjuk: a fotósok éves keresete nem éri el a 40 000 USD-t (kb. 11 M Ft), egyharmaduk pedig kevesebbet keres 10 000 USD-nál (kb. 2,8 M Ft). Mindezek ellenére a többség azt állítja, hogy nincsenek anyagi problémáik, a pénzügyi helyzetük jónak mondható.

 10. Képlopás világszerte

A képek felhasználása a jogdíj megfizetése nélkül általánosan elterjedt jelenség. A fotósok túlnyomó többségét érinti ez a probléma, megfelelő anyagi kompenzáció nélkül.

11. Veszélyes szakma

A fotózás egy potenciálisan veszélyes szakma, a válaszadók több mint 90% -a számolt be arról, hogy érte már fenyegetés, fizikai sérülés a feladata végzése során. A legveszélyesebbnek Dél-Amerika, Közép-Amerika és a Karib-térséget jelölték meg,  míg Európa és Észak-Amerika a legbiztonságosabb.

12. A digitális fotózás átírta a játékszabályokat

A válaszok megerősítik azt, hogy a digitális korszak egy újfajta bizonytalanságot és bonyolultságot teremtett szakmai etikai oldalon, miközben szinte az összes válaszadó úgy érzi, hogy a etikai kérdésekkel tisztába lenni fontos dolog.  Ugyanakkor némely fotós arról számol be, hogy az aktuális etikai irányelveket bizonyos speciális körülmények esetén nem tartja be.

13. A képmanipuláció problémája

Az iparági konszenzus elutasítja a képmanipuláció azon formáját, amikor képi elemeket távolítanak el vagy adnak a képhez. A válaszadók 76 százaléka tekinti a képmanipulációt súlyos problémának. A fotóriporterek 75 százaléka jelentette ki, hogy nem módosítja a képet, a maradék 25 százalék azt mondta, hogy manipulálja néha a képeit a képkivágás módosításán túl is.

14. Képek megrendezése

“Arra a kérdésre, hogy megrendezik-e képet (pl. megkéri e a szereplőt, hogy ismételje meg a jelenetet, vagy várjon, amíg beállítja a gépet),  36 százalék válaszolta, hogy soha, míg a 52 százalékuk azt állította, hogy néha él ezzel a lehetőséggel. További 12 százalék azt állítja, hogy az esetek legalább felében megteszi.

15. A többség utómunkázza a képeit

Mindössze a fotósok 10 százaléka állította a felmérésben, hogy semmilyen formában nem módosítja a RAW állományok színezetét, tónusát vagy kontrasztját, míg az 51 százalékuk gyakran vagy mindig állít a nyers képen.
16. Nincs baj az amatőr fotóriporterekkel

Míg egyesek úgy érzik, hogy az amatőr fotósok kockázatot jelenthet a megélhetésükre nézve, a többség inkább semlegesen, vagy pozitívan viszonyul ehhez a jelenséghez.

17. Fontos a személyes weboldal

A megrendelések egy része ma már online érkezik, így nem meglepő, hogy a válaszadók 63 százaléka állította, hogy a személyes weboldalnak fontos, vagy nagyon fontos szerepe van a munkában. A fotográfusok több, mint fele használja gyakran, vagy folyamatosan a közösségi média platformokat munkájuk során, mindössze 11 százalék viszont egyáltalán nem.

18. A Facebook nélkülözhetetlen

A Facebook a legnépszerűbb közösségi média csatorna a tanulmány szerint, a megkérdezettek 62 százaléka tette az első helyre a rangsorban, míg 26 százalékuk a második, vagy harmadik helyre sorolta. Az Instagram és a Twitter került a második és harmadik helyre az összesítésben.

19. Lehet profitálni a közösségi médiumokból

A válaszadó fotósok háromnegyede azt álltja, hogy profitál a közösségi média jelenlétből, 40 százalékuk állítása szerint ez a profit nem közvetlen anyagi haszon formájában testesül meg, viszont 23 százalékuk már effektív bevételt is generált az online jelenlétből.

20. A fotósok szeretik, amit csinálnak

„Az alacsony anyagi megbecsülés, a folyamatos kihívások és veszélyek ellenére a felmérés azt sugallja, hogy az elégedettség és a személyes elismerés magas a profi sajtófotósok között. A válaszadók kétharmada azt mondta, hogy elégedett a megélhetési körülményeivel, 55 százalékuk többnyire vagy állandóan optimista a jövőt illetően.

További részletek a teljes 76 oldalas dokumentumban, amelyet a World Press Photo publikált a napokban.

Az infografikák forrása: University of Stirling, the World Press Photo Foundation, és a University of Oxford’s Reuters Institute.

A cikk eredetije itt olvasható